Az önsorsrontás tipikus példája, amikor az ember megvásárol egy igen kedves, ámde romos, vidéki házat. Mert az neki jó lesz! Pikk-pakk felújítjuk és csodálatos nyaraló válik belőle!

Így jártam én is. Megvettem egy apró, Rába melletti falucska legszélső házát. A kert mögött a gát, mögötte csordogál a Rába. A parton egy hódcsalád tanyázik. A ház mellett egy hatalmas szántó és erdő, a kert végében őzikék figyelik a mozgolódást. Az ablakból a szomszéd falu tornya és a Bakony lankái látszanak.

A házacska előtt romantikus, üvegezett szélfogó. Az első pillantás egy őzikés akasztóra esik, a konyhában pedig csillagos a cementlap... és kész, hősünket máris megvették kilóra! Vége, elrendeltetett, a ház megvásárlásra került.

Eddig tartott a jó rész, most pedig kopogtat a valóság. A házban csak kályhás fűtés van. Fürdőszoba van, de  alaposabban átnézve vállalhatatlan, fel kell újítani. A konyhabútor úgy tűnt, hogy jó, de miután kipakoltam belőle, kiderült, hogy szintén cserés. Az ablakok tartanak, de inkább cserélni kell. A roppant bájos kis üveg szélfogót minimum újra kell üvegeztetni. Persze mindenhol és mindent ki és le kell festeni. A "kert" pedig 2000 nm.. Mindez nem probléma, ha rendelkezésre áll egy csinos összeg a felújításra, de ahogy lenni szokott: nekem nem áll! 

Indul tehát életem legdurvább DIY projektje. Elsőnek a fürdőszobát veszem kezelésbe. Részetek hamarosan!