Már írtam egyszer arról, hogy mennyire praktikus tud lenni egy pad az ebédlőben.

Azóta komoly engergiákat fektettem egy megfelelő darab beszerzésébe. Természetesen ami tetszett, azt vagy nem lehetett Magyarországon megvásárolni, vagy a külföldi websohopok nem szállították ide, vagy ha igen, akkor annyira drága volt, hogy meghaladta a keretemet.

Végül egy egyszerű, bőrrel bevont, háttámla nélküli pad foglalta el helyét az étkezőben. Bár tudnék fotózni!!!!!

Van azért az árán kívül néhány tényező, amit érdemes alaposan átgondolni, mielőtt étkezőpadot vásárolunk.

1. Támlás, vagy nem? Háttámlával sokkal kényelmesebb, ugyanakkor általában nagyobb helyet is foglal a pad. Ha fal mellé kerül, akkor mindenképp érdemes támlás változatban gondolkodni, ugyanis anélkül el fog billenni a látvány, olyan lesz, mintha nem lenne semmi az asztalnak azon az oldalán. Kivéve persze, ha valami erőteljes látványelem van ott, pl. egy ablak, vagy mintás tapéta, falmatriaca, esetleg egy alacsony kép. Ha nem a fal felőli oldalra kerül, akkor kevésbé kényelmes egy támla nélküli változat, viszont optikailag növeli a teret.

2. Kárpitos, vagy nem? A kárpit nélküli darabok sokkal divatosabbak ma, az indusztriál stílus például egyértelműen ilyet "követel". Ugyanakkor hosszabb ideig ülni rajta nem annyira kényelmes, az utólag rárakott pránák viszont macerásak... de kétségtelenül könnyebben tisztítható, mint egy kárpitos változat.

3. Lábtávolság. A lefontosabb, hogy figyelembe vegyük az asztal lábainak távolságát. Ennél a padunk legyen 20-30 cm-rel rövidebb, hogy kényelmesen ki-be tudjunk ülni, és beférjen a lábunk. Ellenkező esetben tök macerás a ki-be "mászás". Sarokpad esetén mindenképp fontos, hogy inkább olyan asztalt válasszunk, aminek középen van a lába.

Nálunk egyelőre bevált ez a sötétbarna változat (bár persze nem ilyet szerettem volna), könnyen tisztítható, és néha hárman is elücsörögnek rajta.